A holdi típus magatartása

A holdi típus mintha állandóan bámészkodva járna, nem látja mire lép. De magatartása mindig elárulja, hogy mi az, ami épp lelkesíti. Néha, mintha valami belső nyugtalanság űzné, végtelenül  élénk, máskor, ki tudja miféle ábrándba veszve, meg sem moccan, tekintete a végtelenbe siklik, teljesen idegenné, hozzáférhetetlenné válva a környezete számára.

Ha a holdi típus leül, bokáit általában összekulcsolja, s a két kezét az így kissé eltávolodott térdeire helyezi.

Szabálytalan, hanyag és szeszélyes járása nagyszerűen kifejezi a holdi típus bizonytalanságát és önbizalomhiányát. Járás közben határozatlannak érzi magát, egyensúlya nem biztos, az egyenetlen talajon hajlamos a megbotlásra, elesik.

Mozdulatai gyakorlatlanok, ügyetlenek, gátlásosak és gyerekesek. értelmetlen, sok mozgása szórakozott, álmodozó vonást kölcsönöz neki. Máskor teljesen kivonja magát a valós világból, mintha ébren álmodna.
A holdi típus hangja kellemes, kissé fátyolozott, de félénk és bizonytalan. Keveset beszél, sosem dudorászik és nem zajong. A szája mozgékony és mozog is gyakran, mintha sokat gondolkodna és nem tudná kimondani azt amit mondani akar.

A holdi típus tehát egyrészt passzív, mindig függ valakitől s annak bolygójává válik, másrészt egyedi, egészen sajátos, kevésbé érthető jellegek sorával bír.