A Nyilas mitológiája
A Nyilas jegyét a Jupiter uralja. A görög mitológiából a dódónai jóshely illik ide, melynek alapítása egy galambhoz fűződik. Később, a rómaiak idején Zeuszt Jupiterként tisztelték, akinek különös kultusszal adóztak.
Volt Dobónában egy ősi tölgy, ahol annak levelei susogásából és a galambok turbékolásából a papok jóslatokat olvastak ki. Ezek a papok sosem mostak lábat és a földön aludtak, mely azt jelentette, hogy mindannak ami az ég felé tör a földdel is meg kell őriznie a kapcsolatát, hogy abból erőt merítsen, s a nap sugarai alatt széles jókedvvé váljék, fényben s szélben egyaránt.
A szentély papjai szerint, a fa élő koronája a múltat és a jelent szimbolizálta, mely az örökifjú vén törzsében a jövőt hordja magában, melyben mindhárom együtt él, formálisan felidézve ekként Zeusz-Jupitert.
Jupiter legtöbb mítoszát a rómaiak a görög Zeusz mítoszokból kölcsönözték. De Zeusz neve a görög mitológiában is többféleképpen szerepel: ő az emberek és istenek atyja, holott számos isten a testvére is. Ezért az atya megnevezés inkább azzal magyarázható, hogy hatalma az egész világmindenségre kiterjed, így övé a legnagyobb felelősség is az istenek és emberek között.
Zeusz volt a városok védelmezője, a sors értelmezője, aki mérlegre teszi az ember életét, aki jelek révén érzékelteti a jövőt, de ő az idegek és az utazók védelmezője is.
A görög nyelv ismerői szerint Zeusz melléknevei a tulajdonságait fejezik ki: a Zeusz-Melikhiosz, a kegyelmes; a Zeusz-Kthesziosz, a javak védelmezője; Zeusz-Hiszékiosz, a védelemre szorulók oltalmazója; Zeusz-Herkésziosz, az otthon és azok javainak a védelmezője; Zeusz-Szóter, a védő, a megmentő.