Héraklész és a nemeai oroszlán

Az Oroszlán másik mitikus témája az intenzív, gyakran hirtelen kirobbanó ösztönök megzabolázása. Héraklész Zeusz és a halandó Alkméné fia volt, aki pedig Amphitrüón felesége. Héra, Zeusz féltékeny felesége úgy áll bosszút, hogy őrületet küld Héraklészre, aki elborult elmével megöli a gyermekeit.

Mikor magához tér, vezekelni akar, ezért elmegy a delphói jósdába, tanácsért. Ott a jóslat azt parancsolja neki, hogy menjen el Eurüsztheuszhoz, Argolisz királyához és álljon a szolgálatába. Az tíz feladatot bíz rá, de kettőben kifogást talál, így végül tizenkét  munkát végez el.

Eurüsztheusz azon Héra különös védelme alatt állt, aki felelős volt Héraklész bűntettéért, mégsem csillapult a bosszúvágya.

A nyelvészek különös iróniaként fogják fel, hogy Héraklész neve azt jelenti: „Héra dicsősége”. De ha a „szörnyű anya” archetípusára gondolunk, aki soha semmit sem akar megbocsátani, de maga mellől elengedni sem a gyermekét, érthetővé válik a folyton elégedetlen, a bosszúvágyat és pusztítást tápláló anya aspektusa.

Héraklész első feladata az volt, hogy hozza el a nemeai oroszlán bőrét, mely azzal a tulajdonsággal rendelkezett, hogy sebezhetetlenné tette azt, aki viselte. Mikor Héraklész rálőtt a nyíllal, kiderült, hogy az oroszlán sebezhetetlen. Aztán a buzogánnyal kezdte üldözni s mikor az bemenekült egy kettős bejáratú barlangba Héraklész elzárta az egyik kijáratot, a másikon át pedig rátámadt az állatra s a kezével addig fojtogatta míg az megfulladt.

Eurüsztheusz, megijedve Héraklész bátorságától, megtiltotta neki, hogy még egyszer betegye a lábát a városba, a parancsot pedig csak küldöttekkel juttatta el hozzá.

Egyes feljegyzések szerint ettől kezdve Héraklész az oroszlán fejét sisakként, a bőrét pedig páncélként viselte.

Az ember és az állat harca az egyik legrégebbi mítosz-téma. Az állat az egészséges ösztöneinket és az állati szükségleteinket szimbolizálja. Azon agresszív és destruktív vonásokat, mely minden emberben él.

A kérdés az, hogy ez miként fékezhető, a szenvedélyek hogyan mérsékelhetők a nélkül, hogy az ember elveszítené az eredeti vitalitását, a kreativitását. Ez a harc a civilizált ember kibékítése az állati természetével. Az értelmes ember képes megfelelő módon kezelni a dühét s minden szenvedélyét.

Az oroszlán a meg nem szelídített vadság szimbóluma. Héraklész, azzal, hogy megöli az oroszlánt s a bőrét magára veszi, az oroszlán által szimbolizált ösztönök urává válik. Elnyerve az állat erejét és legyőzhetetlenségét, önmaga urává lesz. Erős, bátorsága és önbizalma teljében levő ember, aki képes legyőzni magában az állatot. 

A tudatosan ösztönei urává lett ember, aki a benne élő szenvedélyeket, megszállottságot nem vakon fojtja el, hanem képes azokat megszelídíteni, uralni, nem kényszerül alávetni magát a benső félelmeknek és a szenvedélyeknek. Ez az erő mutatja meg számára az utat, hogy intenzíven megélt élete során miként juthat el a nyugalomhoz is.

Az Oroszlán-princípiumban rejlő nyugalom olyan, mint az izzó parázs. Ha a csillagjegyekben létező három tűzjegyet a tűz különböző állapotához társítjuk, akkor a Kos a hirtelen fellobbanó és elenyésző tűz, az Oroszlán az izzás, a Nyilas pedig a pusztító, mindenre kiterjedő tűz.

Az oroszlán mítosza az önuralom helyes mértékét, az ösztöneink kiélése határának a mércéjét példázza, hogy ne távolodjunk el emberi voltunktól és az érzéseinktől.