Déméter és Héra mitoszai

Ez a történet a női princípium alapvető mítosza: a szűzlánynak előbb az Alvilágba kell alászállnia, hogy termékeny asszonnyá érjen. Szűz korában a gabona istennője volt, elrablása után a holtak birodalmának úrnője.

A mítoszokban gyakran megjelenő téma az alvilágba való alászállás, mely azon ember beavatását érzékelteti, akinek ki kell törnie ifjúsága felelőtlen világából, hogy megtapasztalhassa a saját mélységeit s így felismerje és mérlegelje az önmagában rejlő lehetőségeket.

Déméter a földművelés, a gabona, a termékenység és növekedés istennője, egyike a legnagyobb tiszteletnek örvendő görög istennőknek. A gabonamezők érése a Hold-princípium mind a négy fázisát érzékelteti: a mag az újhold; a fejlődés a növekvő holdfázis; a termés növekvő bősége a telihold; a csökkenő bőség, a nyugalomba visszatérő mező, a fogyó hold.

Héra, Zeusz felesége, Déméterrel együtt, a két legnagyobb istennő. Héra az házasság, az anyaság, a meleg otthon istennője, aki Zeusz, a legfőbb isten feleségeként nagy hatalommal és befolyással bír. Képe megfelel a teliholdnak, mely ugyanakkor a nőiség mind a négy aspektusát szimbolizálja.

Héra védelmezi a házat, óvja a házastársi hűséget, gondoskodik az otthoni jogról és rendről, megnyugodva, nőiességgel telve. De Zeusz házastársi hűségére is odafigyel, mely arra vall, hogy nem független, hangulatai vannak.

Bár ő semmit sem kezdeményez, ha véletlenül tudomást szerez Zeusz félrelépéseiről, hevesen reagál és túlságosan érzelmi indíttatásában, kiszámíthatatlanná válik. Oltalmazó és mindenről gondoskodó, tápláló oldala átcsap az ellentétébe: sötét, pusztító Nagy Anya válik belőle, aki gondolkodás s bármily belátás nélkül bosszút áll mindenen ami az útjába áll.