A Szűz mitológiája

A csillagkép megnevezése nem a mai értelemben vett szexuális szüzességet jelenti, inkább a hajadon állapotát, aki nincs férjnél, egyetlen férfihoz sem tartozik, aki a saját maga tulajdona. Nem függ senkitől és nem is egészít ki senkit.

A mitológiában számos szűz istennő szerepel, de ők sosem halandó férfitól esnek teherbe, hanem valamelyik istentől, magasabb szellemtől.

A görög mitológiában Perszephoné egyike a legismertebb szűz istennőknek. Ő Déméter, a földművelés istennőjének a leánya, a tavasz istennője.

Mítoszát részben már elmeséltem, ide  élete azon szakasza tartozik, mikor anyjával olyan biztonságos, meleg világban él, ahová nem hatolhat be egyetlen férfi sem. Világukban mindennek megvan a maga rendje, a jól ismert formában kialakult folyamatok biztonsága, a körülöttük létező dolgok biztos neve.

ám mikor egy nap Perszephoné ókeánosz leányaival, meg Athénével és Artemisszel játszadozva virágot szed a mezőn, Hadész, az Alvilág istene, aki már rég magáénak vágyta őt, elrabolja. Arra kényszeríti, hogy a felesége legyen. Ekkor adja neki azt a gránátalmát, mely örökre az Alvilághoz láncolja. Perszephoné a holtak istennőjévé lesz és gyermeket szül Hadésznek.

Déméter és Hadész kompromisszumát is leírtam, mely szerint Perszephoné kénytelen megosztani idejét az anyja és a férje között, különben a Föld örökre terméketlenné válna.

A Szűz jegyében az erőszak témája vetődik fel. A tudattalanból, a lélek nem racionális szféráiból serkenő egészséges ösztön, mely a hajadont áthatja. A gránátalma magja a termékenység szimbóluma. Mikor Perszephoné visszatér, ismét terem a gabona, kalászba szökken. De ha Perszephoné időnként visszatér is anyjához, a nyugodt és biztonságos világba, ő már nem a régi, ismeri az erőszakot, az érzékiséget, az anyaságot.

Tehát ahhoz, hogy Perszephoné a leányból asszonnyá váljék, hogy elérje a teljességet, az addigi biztonságos és meleg világába kénytelen beengedni az irracionális és ellenőrizhetetlen elemeket, mely a halált is magába foglalja.

A Szűz jegyben kifejezett ismeretlentől való félelem valójában a jól elrendezett, áttekinthető világ mögötti káosz, a rendezetlenség és kiszámíthatatlanság tudata. Az a fenyegetettség és veszély, mely bármikor az emberre törhet.