Uránusz - A Vízöntő jegy bolygója

Az Uránusznak két egyezményes jele van. Az egyik magába foglalj a Nap jelét - a kör, középen ponttal - ami az összpontosított tudatot, a statikus individualitást szimbolizálja; és a felfelé mutató nyilat - ami az individualitásból kipattanó, égre törő, a fény, a tudat és a jövő felé röppenő impulzusokat szimbolizálja.

A másik Uránusz jel  az anyag keresztjét és a tudat körét foglalja magába. Ez az ábrázolási mód a személyiség két szélsőséges végletére utal: a testi és a lelki-szellemi jellegre; e két szélsőség között az anyag keresztje szimbolizálja a kapcsolatot, mely kihangsúlyozza mindkettő kötődését az anyagi világhoz. Az ábra alján látható kör segítségével felismerhetjük e két arculatot, a valósághoz való viszonyt, mely új tudati szintre juttat.

Az Uránusz bolygó a szokatlan és excentrikus dolgokat, az elvárttól eltérő tetteket szimbolizálja, miként a felfedezése is szokatlan történetek keveredése - de ezt a csillagászok jobban ismerik! Az arra a korra eső francia forradalom és az amerikai függetlenségi háború körülményeit és eseményeit pedig a történészek. Ide inkább az tartozik, hogy felfedezéséig az asztrológia a Szaturnuszt tartotta a Vízöntő urának.

Ez azért érdekes, mert az Uránuszról általában az a vélemény, hogy az a forradalmár, a lázadó szellem bolygója, holott az csak az épp fennálló renden szeretne változtatni a jobbítás, a megújulás révén. Amennyiben épp a hagyomány és a bevett szokások ellen támadnak, a Vízöntő kimutatja a másik arculatát, és a konzervatív eszmék védelmezőjeként lép fel, mely a Szaturnuszra vall.

Vagyis, az Uránusz, - a szebb, a jobb jövő látnokának a bolygója -, hatása alatt álló Vízöntő mindig azt akarja megváltoztatni ami épp pillanatnyilag szokványos, ami a légkört uralja.

Az Uránusz asztrológiai üzenete

Az Uránosz állása arra ad választ, hogy a csillagjegy szülötte mely síkon élhet meg hirtelen felismeréseket, hogy képes-e valóra váltani új és eredeti ötleteit; hogy mi teszi elégedetlenné és mennyire képes javítani a helyzeten, megközelíteni a tökéletest; hogy mely helyzetekben csalnak az előérzetei, mikor az abszolút igazságot, bizonyos elképzelést, a földi mennyország tökéletes képét keresi; hogy melyek azok az életterületek, ahol hajlik a szokatlan, a váratlan cselekvésre, holott tudja, azok ellentmondanak a logikus gondolkodásnak; hogy mely problémákban veheti át az éllovas szerepét, hol találhat a szokatlan, a kísérleti megoldások lehetőségére; s hogy mely síkon jelentkezhetnek az élete során valamikor figyelmen kívül hagyott, mellőzött dolgok és érzelmek.