Az állati jegyek és az emberi típusok

Az ember és állat hasonlósága már a legrégibb időkben is megfigyelések tárgya volt. Az ókori mítoszok világa kiváló példa erre.

A régi tudósok szerint a forma, az alak, sosem véletlen, hanem a belső kifejeződése, vagyis azé, amit magába foglal. Adamantius volt az első, aki az állati jegyek témáról írt. Adamantius szerint minden emberben megtalálható valamely állat jellegzetessége, melyhez leginkább hasonlít.

z állati jegyek sosem hamisak. Az oroszlán ereje és bátorsága például nem csak a külső jegyeiből, a szemében csillogó tűzből, de az életerős, ideges tagjaiból is kivehető. Vagy a marha, ami jó is és méltóságos is. A ló nemes, a majom nevettető, az anyajuh jóságos, a kecskebak extravagáns, a disznó tisztátlan és falánk.

és amennyiben valakiben fellelhető valamely állati tulajdonság, ez az állati jegy jobbára a küllemében is megmutatkozik. Az 1652-ben megjelent „Fisionomia del Huomo” c. munkájában Porta, az állati jegyek alapján, valóságos osztályozást mutat be, párhuzamot vonva ember és állat között.

Nem csak az emberi arcot veti össze, hanem a lábat, a kezet is, amit az állati patához hasonlít, s mindezt az állati természet és az emberi pszichizmus hasonlatossága kimutatása érdekében. 1887-ben a dán S. Schak például, az ember és az állat fizionómiájáról szóló munkájában, Voltaire-t majomhoz, Bernadotte-ot sashoz, Talleyrand-t rókához hasonlítja.