A kos a görög mitológiában

Az aranygyapjú legendája

Nephelé, vagyis „Felhő” asszony, Athamasz király felesége volt. Családi életüket fiúk Phrixosz és leányuk Hellé tette teljessé. De egy nap Athamasz elűzte Felhő asszonyt és Inót vette feleségül.

Az első feleség visszaszállt az égbe és ott parancsot adott a többi aranybodros felhőnek, hogy egyetlen csepp esőt se küldjenek Athamasz király földjére. Szárazság, éhínség tört az országra, mígnem a király zarándokokat küldött Delphoiba, Apollón szentélyébe, hogy a szent jósnőtől, Püthiától tanácsot kérjenek.

Inó gonoszkodásai nem tartoznak ide, inkább a két félárva gyermek hányatott élete:
Phrixosz és Hellé cselédsorban éltek a pásztorok között, a nyájat legeltették s különösen egy szép, szelíd koshoz ragaszkodtak, aminek a gyapja ragyogó aranyból volt.

Mikor senki sem figyelte őket, a kos a két gyermek lbához dörgölődött és emberi hangon megszólította őket. Elmondta, hogy ő nem egyszerű kos, hanem az aranybodros felhőkből jött, az anyjuk küldte, hogy vigyázzon rájuk. Most siessenek, meneküljenek el a királyi palotából, mert a gonosz mostohájuk a halálukat kívánja.

Inó szavára ugyanis a jóslat helyett azt jelentették a delphoi zarándokok, hogy a két gyermeket fel kell áldozni Zeusz oltárán. De a kos figyelmeztette őket, hogy ne várják be a szolgákat, akik elvinnék innen, hanem üljenek fel hamar a hátára, Hellé kapaszkodjon meg  Phrixosz nyakában s ő majd elmenekíti mindkettőjüket.

A kis Hellé azonban elfáradt, s minden biztatás ellenére az abüdoszi révnél eleresztette bátyja nyakát és lecsúszott a kos hátáról, de még mielőtt vízbe esett volna, elbúcsúzott a bátyjától s kívánta érjen célba boldogan!

A fiú utána kapott, de a kislány már elmerült a tenger habjaiban. Ahol a kis Hellé meghalt, ma is a Hellészpontosz vagyis a „Hellé tengere” nevet viseli. Phrixosz pedig, az aranygyapjas kos hátán Kolkiszban ért partot. Itt Aiétész király szívesen fogadta, sőt, az idősebbik lányát hozzá is adta feleségül.

Hálából Phrixosz feláldozta az aranygyapjas kost Arész oltárán, az aranygyapjút pedig Aitész királynak ajándékozta, aki azt Arész szent ligetében felakasztotta egy tölgyfára és egy tűzokádó sárkányt rendelt mellé az őrizetére, mert azt jósolták neki az istenek, hogy ő csak addig lesz kolkiszi király, ameddig az aranygyapjú Kolkiszban marad.

Az aranygyapjú további sorsa, hogy Iaszón és az argonauták miféle veszélyek és kalandok közt keresik meg,  más mese. Itt,  a Kos szimbólummal kapcsolatban az a fontos, hogy az aranygyapjú keresése a látható dolgok mögötti igazság keresését jelenti. Azt, amit az alkímia a bölcsek kövének nevez. Mélyebben átgondolva, C. G, Jung a belső, lelki célok szimbólumát látta az aranygyapjúban, melyet „minden akadály ellenére és földi gondolkodásunk minden itélete ellenére mégiscsak elérünk.”