A Mérleg mitológiája
A Mérleg jegyéhez, mely az emberek igazságos és harmonikus együttélésének sokféle témáját szimbolizálja, sokféle szimbólum is társítható.
Egyiptomi Mérleg-jegy mítoszok
A régi Egyiptom mitoszában a mérleg Maat istenhez fűzhető. A holtak, mielőtt átlépték volna a túlvilág küszöbét, bírák elé kellett állniuk. Ozirisz, a holtak istene a „mindkét igazság csarnoká”-ban trónolt, 42 bíró társaságában, akiknek kígyó, kos vagy keselyű fejük volt.
Anúbisz, a sakálfejű isten vetette a bírák elé a holtakat, hogy vallomást tegyenek arról, nem okoztak-e szenvedést az embereknek, nem voltak-e igazságtalanok, hogy sosem hazudtak tudatosan, nem hallgatóztak és mindig mértékletesek voltak, nem vétettek a férfiúi természet ellen, nem átkozták az isteneket, és így tovább.
Közben a bírák a szívét a mérleg bal serpenyőjébe helyezték, a jobb serpenyőbe pedig Maat, az igazág és igazságosság istennőjének, vagy annak a képviselőjének, a tollát. Anúbisz pedig lemérte. Ha a halott lelke kiállta a próbát Oziriszhez, a holtak istenéhez jutott, akivel egyesült, s így elnyerte a túlvilági életet. Ha nem, akkor a pokol kutyája felfalja és végérvényesen meghalt.
A bevezetőben jeleztem, hogy megpróbálom indokolni, nekem melyik mítosz miért tetszik. Nos, a görög mitológia bizonyára azért áll közelebb hozzám, mert azokat a „meséket” már gyermekkoromban megismertem.
Parisz mítosza különösen tetszett, annál is inkább, hogy még ma is hajlamos vagyok mindennek inkább a szép oldalát látni. Mert erre neveltek. Néha még csodálkozom is, hogy a mai gyermekeknek annyi szörnyet kell látniuk - talán ezért is ennyire agressziv ez a világ!
Ha a görög mitológiát ártatlan szemmel olvassa az ember, már-már hajlandó hinni, hogy egykor az istenek még valóban szívesen jártak az emberek közé. úgy éltek és úgy gondolkodtak mint az emberek s mind e mellé még halhatatlanok is voltak!
De ha az egész honlapom csak játék, hisz a horoszkóppal kapcsolatban sem azt fejtegetem, hogy igaz-e vagy sem, hanem, hogy milyen mítosz fűzhető egy-egy jelhez, nem kellemesebb a szép Pariszt elképzelnünk mint egy sakálfejű szörnyet? Persze, ez csak vélemény, talán épp elavult szemlélet, de legalább nem okoz rémálmokat!
Görög Mérleg mítoszok: Erisz bosszúja
Már szó volt arról, hogy Péleusz, a mürmidónök hős királya feleségül vette Thetiszt, az egyik tengeristen, Néreusz leányát. Arról is, hogy miként versengett s miért mondott le a kezéről a két főistem, Zeusz és Poszeidón, de maga az esküvő ide, a Mérleg mitológiájához tartozik.
Történt ugyanis, hogy miután a föld egyszerű népe elvonult, a halhatatlanok tovább mulatoztak. Ott volt minden istenség, de Eriszt, a viszály istennőjét sem Péleusz, a vőlegény, sem Kheirón, a násznagy nem hívta meg, ezért az távol a vidám lakomától, egymagában, sértetten duzzogott, emésztette magát.
De eszébe jutottak az aranyalmák, amiket a Heszperiszek őriznek a kertjükben, ahol esténként a Nap lenyugszik. Nem esett nehezére megtenni a hosszú utat, csakhogy viszályt szíthasson. Letépett egyet az aranyalmák közül és rávéste: „A legszebbnek”, majd a lakodalmas házba gurította.
A csillogó, szép alma azonnal felborította a rendet, mindenki a magáénak kívánta. Különösen az istennők versengtek érte: Héra, aki Zeusz, a legfőbb isten feleségeként úgy vélte az jár neki; Pallasz Athéné, a szűz istennő, akinek szép szeméből sugárzott az értelem; valamint Aphrodité, a szerelem istennője, aki azt állította, hogy azt a fia pajtásai, a pajkós Erószok küldték csakis neki, mert nála senki sem szebb a világon.
Zeusz, látva, hogy az istennők versengése felborítja a rendet, elküldte Hermészt, a futárját Trójába, hogy keresse fel Priamosz király fiat, Pariszt, aki ott legelteti nyáját Ida hegyén. Adja oda neki az almát és a nevében bízza rá a döntést, hogy kinek ítéli, hisz ő a legszebb férfi a halandók közül, ítélje meg, melyik a legszebb istennő, majd a győztes kezéből maga Parisz vegye el a jutalmat.