Orión mítosza

óriónnak már a születési körülményei is színes, sokatmondó képet nyújtanak. Egyik elbeszélésben órión Poszeidón és Eurüalé, Minósz egyik leányának a fia. Ez az eredet elárulja, hogy a család egykor közel állt Kréta bősz vadászaihoz Zagreuszhoz és a Britomartiszt üldöző Minószhoz.

Boiótiában viszont mást meséltek a származásáról. A monda szerint Zeusz, Hermész és Poszeidón kíséretében, Hürieusz vendégszeretetét élvezte. Mint neve is mondja - „méhember” - elképzelhető, miként vigadhattak, hisz más történetekből tudott, hogy az ősidőkben méztől részegedtek le az istenek.

Hürieusznak nem voltak gyermekei amikor özvegy maradt, de felesége halála előtt megesküdött neki, hogy nem fog többé megnősülni. A három isten látogatásától annyira megtisztelve érezte magát, hogy feláldozta tiszteletükre a bikáját, ami egyben az utolsó is volt a gazdaságában.

Az istenek annyira meghatódtak a nagylelkűségétől, hogy megígérték, teljesítik egy kívánságát. Hürieusz egy gyermeket kívánt, de anélkül, hogy ez egy asszony implikálásával történne. Erre a három isten a föláldozott bika bőrére eresztette magját s megparancsolta a házigazdának, hogy az így megtöltött bőriszákot ássa el a földbe. Tíz hónap múltán ebből jött a világra órión, a földből született óriás. (A görög nyelvben a sperma kiöntése urein igével is mondható, s a szakértők innen vezetik le óreón nevét.)

Az istenek tehát betartották az ígéretüket s egy fiúval ajándékozták meg a gyermektelen vendéglátójukat. A történet folytatásában, a legtöbb változatban, nagy szerepet játszik a bor hatása. Egyik változat arról szól, hogy órión erőszakot követ el Meropén, a mostohaapja, Oinopión feleségén.

Más elbeszélés szerint Meropé Oinopión leánya, akit a részeg vadász megerőszakol. Megint másutt Oinopión órión unokatestvére, akit gyakran meglátogatott és aki jó barátságban állt Dionüszosszal is, s mikor egyszer órión egyedül marad Meropéval,  megerőszakolja. Oinopión meg akarja bosszulni órión tettét, de mert egyfajta nyomorék és saját erejéből nem telik erre, kedvenc szolgájához, az ittassághoz folyamodik. Mikor órión lerészegedik, megvakítja. A vak órión vezető nélkül bolyong, ismeretlen veszélyeken át, mígnem azt a jóslatot kapja, hogy csak akkor nyeri vissza a látását, ha üres szemüregét kiteszi a hajnali Nap sugarainak. 

A mítosz szerint órión tudott futni a víz tükrén vagy még inkább, óriás lévén, képes volt átgázolni a tengeren. így jut el Lemnoszra, ahol nagy zajjal dolgozik Héphaisztosz, Zeusz és Héra fia, a tűz és a kovácsmesterség istene. Itt elkéri az isteni kovácstól Kédaliónt, Héphaisztosz tanítómesterét - más forrás szerint ez egy fiatal inas - hogy az vezesse el Hélioszhoz. Beleegyezésére órión felkapja a pirinyót a vállára, hogy vezesse szembe a Nappal. Mikor a vak órión találkozik Héliosszal, meggyógyul.

Csakhogy amikor éósz, a Hajnal istennője megpillantja őt, szerelmes lesz belé. ösztöne mégis azt parancsolja, térjen vissza Oinópionhoz, hogy megbüntesse. Csakhogy az Poszeidón védelmében állt, aki hozzásegíti, hogy a föld alá rejtőzzék. órión megérti, hogy hiába küzd.

Ekkor a bősz vadász azzal fenyegetőzik, hogy kiirtja a világ össze állatait. Artemisz és Létó jelen volt, amikor Krétán vadászik. órión azonnal kedvesének kívánja Artémiszt. Azt hiszi könnyen meghódítja, de az istennő diszkoszvető versenyt ajánl neki, mire ő rárohan, és hevességében eltépi a fátylait. Artémisz, hogy örökre megszabaduljon órióntól, megüt egy dombot, hogy onnan egy rejtélyes állat, a skorpió jöjjön elő, aminek tekintélyes ollója és mérges nyila van. A skorpió halálra marja a vadászt.

A csillagászok tudják, hogy féltekénken néha az órión csillagképből csak a fej látható a láthatár fölött. Ezért azt beszélik egyesek, hogy azok, akik nem vettek tudomást a hős csillaggá válásáról, miként Homérosz is, azt mesélték, hogy órión, kezében ércbuzogánnyal, az alvilági Aszphodélosz-réteken vadászik továbbra is azokra az állatokra, melyeket a földön elejtett.

A mítosz azt érzékelteti, hogy az elszigetelten nevelkedő ifjú lelke primitív marad. érzékei, akárcsak az ösztönös felfogóképessége a vadászatra ösztönzik, melyet a gyakorlat révén sebes, pontos, merész művészetté fokoz, de a morális érzelmek távol maradnak tőle. Ő a faragatlan atlétatípus: a feje szép de az esze kevés, durva és nehézkes. Homérosz szerint a feje egész a felhőkig ért és rendkívül éles érzékekkel rendelkezett. De ösztönei arra serkentik, hogy erőszakos legyen. Az ittas óriás, érzéki ösztöneinek engedve, rátör Meropéra, s tettéért bűnhődnie kell.

A nyomorék Oinopión, a kettős jegyű Skorpió tradíció értelmében, meg akarja bosszulni óriónt, ezért ott sérti meg, ahol leginkább fájdalmas. órión esete világosan kifejezi az egy bizonyos típusú egzisztenciához szokott ember helyzetét, aki pont azon elemét veszíti el, mely képessé teszi az alkalmazkodásra: a szemét, ami a vadászathoz feltétlenül szükséges. E nélkül olyan, mintha egyedül bolyongana az éjszakában.

Mindezt órión a Sors csapásaként fogadja, hogy Meropénél olyan érzelmeket keresett, melyek addig idegenek voltak számára, melyet vadászösztöne nem ismert - a lelket.

Ez a hosszú út az éjszakában a zodiákus vándorlását fejezi ki a fény felé. Héliosz egyértelmű szimbólum, miként a szintén nyomorék Hephaisztosz is. Mindez megfelel a sötétben született cselekvésvágynak, mely kifejezetten egy adott cél felé tör.

A látás visszanyerése nyilvánvalóan kifejezi a tudat felvilágosodását. éósz szerelme láttán, órión rájön, hogy mennyire alacsonyrendű és felületes a könnyelmű Meropé, hisz éósznak köszönhetően órión már jobban ismeri az érzelmeket, melyek arra sarkallják, hogy legyőzze a sors alapvető kihívásait. Tudatalattijában két magatartásforma küzd. Mivel nem képes legyőzni bosszúvágyát, hiábavaló feszültség vesz rajta erőt, melyet az a naív önteltség keltett, hogy ő képes motiválni ösztönös vágyát, mely tettre sarkallta. Artémisz iránti magatartása a még nem teljesen kialakult, jobbára a csak még részben jelentkező lelkiséget és az ösztönei legyőzésére irányuló küzdelmét szimbolizálja. Az istennőt hirtelen, azonnal akarja megismerni, magáévá tenni, mintha nem is halhatatlan hanem egyszerű, véges életű halandó lenne. De az nem engedi ily könnyen feltárni a titkait.

órión, meggyőződve arról, hogy csak rangbéli és szexuális magatartásbeli különbségek válasszák el őket, biztos abban, hogy az egyszerűen kifejezett spontán vágyával is képes legyőzni azokat. Gondolkodása tehát fennkölt síkon is primitív marad, mely továbbra is a szubjektív ábrándok világába taszítja. Ez a magatartás az embert lépten-nyomon fenyegető halálos veszélyt szimbolizálja, mely akkor is titokzatos marad számára ha időközben már tapasztalhatta. Az önpusztítás szimbóluma, melyet a hirtelen napvilágra kerülő öntudat termel.

A pszichológiában ez az üldözési mánia esete, hisz a halálos skorpiót az Anima, a saját képzeletünk szüli. A jegy szülötte viszont, halandó lénye ezen önpusztítása révén felismeri, hogy a halál lehetőséget nyújt az élet titkai felfedezésére. és ez a Skorpió mitológiájának az alapvető lényege: a földi élet számára meghalni, hogy szellemileg újjászülethessék.