A bárdolatlan

A bárdolatlanság neveletlen, faragatlan magatartás. A bárdolatlan nem ismeri a jó modort. Mielőtt a hivatalba vagy társaságba menne, a bárdolatlan fokhagymát eszik s még nagy hangon el is dicsekszik ezzel, vitatkozva, hogy az a bűz csöppet sem kellemetlenebb a kávé illatánál. A bárdolatlan hanghordozása egyszerű beszélgetés közben is harsogó. Családjával, munkatársaival, a bárdolatlan nem beszédes, mert nem bízik meg bennük, de a segédalkalmazottakkal nagyhangon megtárgyalja a legintimebb dolgait is, s a takarítóasszonynak számol be az hivatalos tárgyalások titkairól, otthon pedig a bejárónővel keveredik szerelmi kalandba.

étkezéskor a bárdolatlannak nincs szüksége a szép terítésre, villaként a kezét használja s képes inni az üvegből is. A bárdolatlan ruházata hanyag, ha jóllakott és szorítja a nadrágszíj, megnyitja, sőt még többet is, és kényelmesen elnyújtózik, böfög, csámcsog, társaságban vagy egymagában egyaránt.

Ha látogatója érkezik, a bárdolatlan a kutyáját meneszti ajtót nyitni s már messziről kiabál a vendégre, ha fél a kutyától, nem kell bejönnie! Ha meg a bárdolatlan megy vendégségbe s a háziak megkínálják valami ropogtatni valóval, édességgel vagy gyümölccsel, az egész tálat maga elé teszi s az utolsó szemig elfogyasztja, két kézzel tömve a szájába, közvetlen a tálból. S mikor elfogy, újabb adagot követel, becsmérelve a háziak vendégszeretetét.

Az italt is maga töltögeti poharába, az utolsó cseppig s közben tele szájjal, csámcsogva, a fogát piszkálgatva hangosan beszél, mást nem hagyva szóhoz jutni sem.

Ha a bárdolatlan kölcsön ad valamit, egy könyvet, egy szerszámot, bár nem szabta időhöz,  mikor eszébe jut, hogy szüksége lehet rá, éjnek idején is képes felcsörgeti ismerősét, hogy azonnal hozza vissza.

Ha a bárdolatlan vásárolni megy, a bejáratnál beleköt minden áruval megrakott távozóba, hogy mit mennyiért vett s nagyhangon elharsogja, hogy ő bizony nem adott volna annyit érte!

Az élelmiszerpiacon pedig mindent összefogdos, ócsárol, az idős asszonyokat kicsúfolja, a csinosabbakkal, a fiatalokkal meg nagyhangon kacérkodik, illetlen ajánlatokat tesz s ha valaki rendre utasítja, mindennek elmondja azt, hisz ő bezzeg tudja, kivel van dolga, ne játssza meg magát!

A tornateremben vagy a strandon a bárdolatlan mindenkibe beleköt, hogy milyen kövér vagy épp, hogy túl sovány s a helyében ő ilyen testtel nem is merne mutatkozni, hát még levetkőzni, holott ő maga piszkos szerelésben, izzadva és nagyokat nyögve kínlódik.

Közben mindenkinek elharsogja: alig várja, hogy lejárjon az óra, mert neki még ezernyi dolga van. Ha meg tusolni megy, a bárdolatlan nagy hangon áriázik, hadd hallja mindenki! De ha nem hallanák is, a maga után hagyott rendetlenség elárulja, milyen bárdolatlan alak járt ott.

Környezetünkben könnyen felismerhetjük a bárdolatlant, hanyag külleméről, durva nagyhangúságáról. Jobb elkerülni, mert a hanyag és durva külső, elhanyagolt, durva lelket takar.