A gőgös jellem

A gőgös magán kívül mindenki mást megvet. Rideg, távolságtartó. Magatartása és adottságai alapján a gőgös legtöbb esetben vezető szerephez jut vagy olyan társadalmi osztály ivadéka, melyben már eleve úgy lett nevelve, hogy bizonyos kiváltságok járnak neki. Ha főnöki helyzetében egyik beosztottja sürgősen beszélni akar vele, szándékosan megvárakoztatja. Ha barát keresi fel, elküldi, hogy majd csak vacsora után van számára ideje.

Ő maga sosem megy látogatóba olyan emberhez, aki nála még nem tette tiszteletét. Ahová pedig elmegy, sosem érkezik az elsők között. A szolgáltatókkal a gőgös következetesen szigorú marad, a leglehetetlenebb órákban rendeli magához őket. A gőgös az utcán sosem ered beszédbe a járókelőkkel, de még az ismerősök közeledését is kerüli: hol a földre, hol az égre szegezi a tekintetét, mintha épp ott kutatna valamit, s csak miután ráköszöntek felel maga is, kimért udvariassággal. Ha nagyritkán mégis vendégül látja a barátait, mindig talál valami kifogást, hogy neki ne kelljen közéjük ülnie s csak valamelyik családtagra, esetleg a megbízottjára bízza a fogadásukat, ellátásukat és szórakoztatásukat.

Ha pedig ő indul látogatóba, a gőgös előre üzen vagy telefonál, hogy pontosan mikor érkezik, mintegy rendelkezve, hogy addigra minden legyen kész a fogadására. Tisztálkodás vagy étkezés közben a gőgös sosem engedi zavartatni magát, még a hozzá legközelebb állóktól sem. Ha a házában vagy a munkahelyén változtat valamit, semmiben sem segédkezik, csak hozzátartozóinak vagy a fizetett alkalmazottaknak sorolja szigorú utasításait: mit hová tegyenek, mit hogyan oldjanak meg. A gőgös sosem kér semmit, csak parancsol, követel, kijelent.

Ha valakitől akar valamit, rátelefonál,  hogy már elküldte érte hozzá ezt vagy azt, adja oda neki, azonnal! A gőgös ember magatartását az viseli el nehezen, aki nem ismeri saját értékét. A magabiztos, jóérzésű ember csak elnézően megmosolyogja.