A goromba jellem

A gorombaság nem más, mint szavakban megnyilvánuló kíméletlenség. A goromba mindig durva a másokkal való érintkezés során. Ha megkérdezed a gorombától merre van ez vagy az a hely, az durván rád ripakodik, hogy hagyd békén, vagy, hogy vegyél magadnak térképet. Ha az utcán ráköszönsz, a goromba nem köszön vissza, sőt, ha rosszkedvű épp hátat fordít.

Ha el akar adni valamit nem szabja meg az árát, hanem a vevőtől kérdi meg, mennyit ad érte, így arra licitálhat. Ha a goromba mégis kedves valakinek, és az ajándékkal lepi meg, durván rákiált, hogy az mire jó. Inkább semmit se adott volna, minthogy lekötelezze! Ha a buszban vagy a metrón valaki véletlenül meglöki, ő durván visszalöki, sőt, alattomosan a lábára lép. Ha a gorombától valaki szívességet kér, az kíméletlenül ráripakodik, hogy tőle ne kérjen senki semmit, mert ő sem kér senkitől semmit. Ha mégis meggondolja magát és ajándékot ad valakinek, örökösen felemlegeti, hogy az mennyire felesleges kiadás, ablakon kidobott pénz volt!

Vagy ha szívességet tett, az mennyire felesleges fáradozás volt! A goromba még a követ is képes szidni, amiben megbotlik. A munkahelyén is mindenkivel durván bánik: kiabál, szitkokat zúdít mindenkire, aki nem tér ki előle. A társaságban a goromba senkivel sem áll le huzamosabb ideig beszélgetni. A goromba embertől sosem halhatunk valami kedélyes történetet vagy kellemes mesét. A goromba nem képes kellemesen szórakozni, se énekelni, se táncolni. Ha mérges, még Istent is káromolja.
A goromba bármilyen társaságban vagy közösségben kitűnik kíméletlen, hangoskodó magtartásával. Modortalansága mindenkit elűz a közeléből.