A tapintatlan jellem

Valaki tapintatlansága mindig a másik ember számára fájdalmas. Az a sajátos érzék, mely mindig a legkellemetlenebb helyzetbe hozza a másikat. A tapintatlan ember sértő hangnemben, durva módon képes eljárni mindenben. A tapintatlan mindig akkor keresi fel a barátját, mikor az ki sem látszik a munkából, de ő elvárja, hogy végighallgassa panaszait, vagy épp megossza vele örömét. A szerelmese meglátogatásához megtalálja a legalkalmatlanabb pillanatot: akkor állít be hozzá, hívatlanul, mikor az lázas beteg vagy épp meszelnek a házban.

Ha valaki szívességet kér tőle, a tapintatlan megígér mindent, de mindig késve érkezik, mikor már nincs szükség a kért szívességre. Ha hosszú útról rokon vagy barát érkezik hozzá látogatóba, alig engedi szusszanni, máris sétára invitálja. Ha valaki házat vagy értékes tárgyat keres megvételre, olyasmit ajánl biztosra, amit előbb már eladtak. Társaságban mindig előbb körbejár és végighallgatja a legújabb híreket, kifüleli ha valaki valami újat mond, majd úgy adja tovább mintha mindaz a saját ötlete lenne, elölről kezdve a magyarázatot. Ha jó a hangulat, mindig talál valami epés megjegyzést, hogy rontson rajta. A titkokat pedig kibeszéli.

A tapintatlan szívesen kér olyan szívességet, melyekről tudja, hogy a másik nem képes visszautasítani azt. Ha családi esemény vagy más alkalomból vacsoravendégnek hívják, a tapintatlan nem késik elhíresztelni, hogy a házigazda mennyire eladósodott, mégis költséges fogadást rendez. Közben kitartóan ivásra buzdít mindenkit, az antialkoholistától a teljesen elázott vendégig. Ha nézeteltérést szimatol de tudja, a felek szívesen kiegyeznének, a tapintatlan azonnal véglegesen egymásra uszítja a feleket. A tapintatlan mindig megtalálja azt az eljárásmódot, mely a legsértőbb, a legkellemetlenebb a másik számára.

Ha idejében felfigyelünk az ilyenszerű kijelentésekre és cselekedetekre, könnyen elkerülhetjük, hogy a tapintatlan minket is kellemetlen helyzetbe hozzon durva  megjegyzéseivel.