A visszataszító jellem

Nem az a visszataszító akinek a külleme, a természet szeszélye miatt, nem a legtökéletesebb, hanem az az ember, akinek a jelleme visszataszító. Lehet valaki tökéletes alkatú, a legszebb arcú, mégis undort keltően visszataszító, ha ápolatlan és elhanyagolt.

A visszataszító haja mindig fésületlen, szőrzete bozontos és piszkos, körme örökösen fekete a kosztól, sarka repedezett, sőt, sebes, de mindezzel mit sem törődik, hagyja, hogy elgennyesedjék! A maga visszataszító modorában mégis úgy jár-kel az emberek között, mintha ez lenne a természetes és elvárja, hogy elfogadják a kéznyújtását, a vállveregetését, a kedélyes ölelését. Ha nevet, a visszataszító fogai feketék és odvasak, hogy utálat és undor fogja el azt, aki a közelében van.

A visszataszító evés közben csámcsog, szürcsöl, fújja az orrát, s közben nagyhangon, teli szájjal fecseg. Mikor iszik, olyan mohó, hogy végigönti magát s nagyokat böfög hozzá, mígnem taknya-nyála egybefolyik. A visszataszító az intimitásban is undorító: az ágyban lomposan, mocskosan közeledik a társához s ha az rászól, a víz és szappan helyett legfeljebb jó adag orrfacsaró illatszerrel próbálja elűzni saját bűzét. Reggel pedig ismét magára ölti a sosem mosott gönceit és úgy megy az emberek közé, mind a munkába mind bevásárló körútra vagy látogatóba a barátaihoz, mintha az elhanyagoltság volna a legtermészetesebb.

A visszataszító a szórakozóhelyen is undort kelt: hangoskodik, ahol zene szól ott is veri a taktust ahol mások meghatottan hallgatják a darabot s folyton beleköt az előadóba, a végén pedig, mikor mások tapsolnak, ő hangosan ócsárolja és kifütyüli a legjobb művészt is. Ha valaki, akár a legudvariasabban is rászól, hangosan visszafelel, krákog, köpköd, de úgy, hogy véletlenül épp a rendreutasítót találja telibe. Ha közeli hozzátartozói szóvá teszik mennyire visszataszító, csapkod, kiabál s úgy nevet az egészen, mintha valamiféle szellemes csínytevésen kapták volna.

A visszataszító magatartásmód ugyan alkati kérdés is, de idejében történő megfelelő, türelmes neveléssel elejét vehető, hogy a gyermekben a durvaság kiütközzék és megszokottá váljék. Ehhez viszont megfelelő családi helyzet és megfelelő társadalmi környezet is szükségeltetik.