Próteusz mitosza 

Ekkor Eidotheé bevallotta, hogy apja Próteusz, a halhatatlan egyiptomi isten, aki jól ismeri a tenger mélyét s felette csak Poszeidón áll, így tényleg a segítségére lesz.

Elárulta, hogy apja ide szokott járni, s ha meglesné, itt foglyul tudná ejteni, hogy megmondja neki merre a hazatérő út s mennyi a napok száma amennyit hazáig hajóznia kell a halakban gazdag tengeren. Ha akarja, apja még azt is megmondhatja neki, hogy mi történt a házában az idő alatt míg ő távol volt.

De arra is figyelmeztette, hogy egy halandónak nehéz csel nélkül, úgy közelednie egy istenhez, hogy az ne lássa, avagy más módon ne vegyen tudomást a szándékáról, ezért azt ajánlotta, hogy mikor a nap delelőjére ér és az aggastyán szokásához híven kikél a tengerből, lepihenni az üres zátonyok alá, s körülötte, előbújva a tengerből, falkástól pihennek a fókák, a szép tengeristennő ivadékai, ő majd odavezeti, hogy Próteusz  megmondja neki az igazat.

Elmondta, hogy Próteusz, szokása szerint, előbb megszámlálja a fókáit, aztán lefekszik közéjük, mint a pásztor a juhai közé és elalszik. Ekkor gyorsan kell cselekednie! Csak szerezzen magának három erős társat, mert ha Próteusz észre veszi, majd menekülni akar.

Próteusz ugyanis képes magára ölteni a világon létező összes állat alakját, sőt vízzé és tűzzé is képes átváltozni, de ők ne engedjék elmenekülni s csak akkor hagyjanak föl az erőszakkal, ha majd olyan alakban fogja kérleli őket ahogy akkor nézett ki amikor elaludt. Eidotheé megígérte, hogy másnap odavezeti őket apjához, csak álljanak már itt hajnalban, s ő elrejti őket a leshelyen.

S valóban, másnap Eidotheé megjelent négy frissen nyúzott fóka bőrével, négy fekvőhelyet vájt a homokba s oda rejtette őket, mintha valódi fókák lennének. S mert a fókabőr szagát nehéz elviselni, illatos ambrósziát cseppentett az orruk alá, hogy türelemmel kivárják az idejüket.

Mikor már magasan járt a nap a fókák sorra kijöttek a part homokjára s délben megjelent Próteusz is, hogy melléjük heveredjen. Ekkor Meneláosz és társai rávetették magukat, de Próteusz sorra felvette a kígyó, a leopárd, a disznó alakját, majd vízzé és fává alakult.

Hogy Meneláosz csak nem engedte el, az öreg isten megkérdezte, ki oktatta ki erre a cselre, de ha már így történt, mondja meg végre, mit akar tőle. Meneláosz megmondta, hogy isten létére tudja azt ő maga is, de azért megkérdezte, melyik isten tartja vissza, és hogyan juthatna haza?

és Próteusz megmondta, hogy szerencsés hazaérkezése érdekében Zeusznak és a többi istennek kellett volna áldozatot bemutatnia, de még jóvá teheti mulasztását: térjen vissza Egyiptom szent folyamához és ott mutasson be áldozatot az isteneknek, s akkor majd azok haza segítik. A társaira vonatkozó kérdéseire is feleletet kapott Próteusztól, sőt, neki megígérte a halhatatlanságot.

Elmondta, hogy ő a földkerekség szélére fog kerülni, élüszión boldog mezejére küldik majd az istenek, ahol  Rhadamanthüsz uralkodik és könnyű élet vár az emberekre: ott nem hull a hó, nincs vihar sem záporeső, csak Zephürosz lágy fuvallatait engedi oda Okeánosz, hogy az emberek attól új erőre kapjanak.

és mindezt azért, mert Heléna a felesége s így ő maga is Zeusz rokona. Aztán Próteusz visszatért a habokba. Meneláosz pedig fényes áldozatot mutatott be Egyiptom szent folyója, a Nílus partján és ezzel kiengesztelte az isteneket.