Jellemek - Karakter és magatartás

Az emberi jellemre vonatkozó első könyv már az ókorban megszületett. Theophrasztosz, Platón és Arisztotelész tanítványa, az athéni Lükeion nagy tekintélyű vezetője volt az, aki „Jellemrajzok” c. könyvecskéjében elsőként tárgyalta a témát.

Az ókori gondolkodó egy-egy címszó alatt sorolja fel az emberi karakterek képviselőit. Bár példái a régmúltból erednek, a mondanivalója ma is aktuális és aligha sikerült valakinek túlszárnyalnia a Jellemrajzok szerzője emberismeretét.

Az viszont biztos, hogy napjainkban is sok ember elgondolkodik azon, milyenek vagyunk, milyen a karakterünk? Ahány ember, annyi jellem - szól a mondás. Még azok jelleme is különbözik, akik ugyanolyan természeti és anyagi körülmények közt nevelkednek és élnek. Még az édes testvérek jelleme is különböző egymástől.

épp ezért, bárki szivesen kutatja a témára vonatkozó adatokat, hogy minél jobban kiismerhesse a maga és a társai karakterét. Aki például végigfutja az itt következő emberi vonások, magatartásformák leirását, máris megtud magáról valamit: érdeklődő,  kíváncsi. A kíváncsiság pedig a legnagyobb mozgatóerő, hogy felismerjük, milyen jellemkép illik ránk, a barátainkra, a munkatársainkra, ismerőseinkre?

Az itt felsorolt jellemek és magatartásformák hozzásegíthetnek mindannyiunkat bizonyos tulajdonságok felismeréséhez, önmagunk és mások jobb megismeréséhez, a rossz tulajdonságok elutasitásához és a jó tulajdonságok gyarapitásához.

Aki ismeri az alapvető jellemvonásokat, helyesebb jellemű gyerekeket nevelhet. A helyes jellemű ember pedig törekszik a legkiválóbb jelleműek társaságát és barátságát választani.

”Madarat tolláról, embert barátjáról…” a derék jellemű ember kerüli a hitvány jelleműt, azaz jellemtelent, és csakis jellemes emberek közül választ társaságot. így sem ő, sem a gyermekei nem alávalóbb jellemek a legkiválóbb jelleműeknél.