A hencegő

A hencegés illetlen és rossz modor. Másokat sértő dicsekvés. A hencegő olyan fajta elismerést hajhász, mely nem illeti meg. Hosszasan ecseteli bankügyleteit, felsorolja ingatlanjait, holott mindaz nem is létezik. A hencegő szereti az olyan társaságot, ahol nem ismerik alaposan, hogy bolondját járathassa az emberekkel.

A hencegő fantasztikus utazásokról számol be, holott sosem utazott. Azt mondja e-mail viszonyban áll neves filmcsillagokkal, holott nincs is computere, mert nem tudja kezelni.
Ha jótékonyságra szólítják fel, a hencegő eltúlozza saját hozzájárulását.

A hencegő olyan személyek barátságát vallja magának, akik nem is hallottak róla, ő mégis becenevükön említgeti azokat. és akkor még nem is szólt - mondja a hencegő a legjelesebbek nevét sorolva - azokról, akiknek a házában otthon érezheti magát.

A luxusüzletekben a hencegő mindent előszedet az elárusítóval s a legdrágább holmikat válogatja ki, de mikor fizetnie kell, azt mondja otthon felejtette a hitelkártyáját.

Bár bérelt lakásban lakik, az általa kedvelt alkalmi barátoknak, akik nem ismerik még valós helyzetét, a hencegő azt mondja, hogy a lakás családi örökség, már a nagyapja is abban lakott, de ő - bebiztosítva magát ha netán a tulajdonos kirakná a szűrét - szeretné eladni, mert a mostani helyzetében szükséges fogadásokhoz túl kicsi.

A hencegpt hamar felismerhetjük kérkedő dicsekvéséről, melyből kiérződik, hogy mindenkinél fölöttébb valónak érzi magát. Sajnálatra méltó teremtés, akitől nincs miért tartanunk, de társasága kellemetlen.