A rémhírterjesztő

A rémhírterjesztés a felizgatott képzeletben született ijesztő események és megállapítások szétkürtölése. Olyan gyötrő látomások tárgyalása és terjesztése, melyeket a rémhírterjesztő hitelesnek vél.
Ez jobbára valami kellemetlen, rossz tapasztalatnak, valamilyen balesetnek, halálnak, természeti jelenségnek a félelmetes emlékképe, mely nehezen elhárítható, veszedelmes jelenségként él a rémhírterjesztő gondolatvilágában.

A rémhírterjesztő alighogy találkozik valakivel, máris arról faggatja, hogy mit hallott a híradóban, mit olvasott az újságban, merre járt, honnan jön? S ha az szóhoz jut, hogy felelhessen is, a rémhírterjesztő magából kikelve méltatlankodik: frissebb újságot nem tudsz? Neked ez is valami… Na majd én mondok akkor híreket neked!

és máris kezdi a világ minden táján megtörtént természeti katasztrófákkal, földrengéssel, árvízzel, földcsuszamlással, erdőtűzzel mely biztos hozzájuk is elér, valamilyen autóbalesettel vagy repülőszerencsétlenséggel s az ilyesmivel járó tragikus halállal, megvakulással vagy gerinctöréssel s az ezzel járó minden borzalom leírásával, majd folytatja a politikai válságokkal, háborúkkal s a modern fegyverek okozta szenvedésekkel, mert neki mindig hiteles forrása van, hisz ő mindenkit ismer,  mindenhová eljut.

Csakhogy legtöbbször olyan forrásokra hivatkozik, melyeket nem lehet leellenőrizni s ha valaki megkérdőjelezi információit, azonnal rávágja, hogy az nyílt titok, már mindenki tud róla s a vélemények egybehangzók - kijelentések, melyekkel sérti beszédpartnerét, aki minderről semmit sem tudott.

De még a valós eseményeket is eltúlozza: ha csőrepedés van valahol, részletesen leírja azt az iszonyatos látomást, melyet valamely katasztrofális árvízzel kapcsolatban képzelt el valamikor, ha közlekedési balesetet látott akkor is halottakról beszél, ha, szerencsére, csak az implikált járművek horzsolódtak meg.

Ha politikai szócsatákról van szó, ő határozottan tudja, az illető politikus sikkasztott, hisz látta az arckifejezéséből, hogy az hazudik. Avagy épp ellenkezőleg, ha egy minisztert bűntelenül vádoltak s az becsületből mondott le, máris cinkos mosollyal jegyzi meg: ugyan, honnan annak a becsület!

Ha meg intim híreket terjeszt valakiről, hogy házassága felbomlott vagy családi perpatvar volt a házukban, a sorsot okolja a szerencsétlenek helyzete miatt, s könyörög beszédpartnerének, erről ne szóljon senkinek, holott épp ő tette közhírré, valós esetként adva elő az esetet.

A rémhírterjesztő különös alkat: hazudik s még csak haszna sincs belőle. A rémhírterjesztők általában kedélyes emberek, akik bárhol vannak, vonzzák a hallgatóságot, hisz az ember mindig új szenzációkra éhes. De akik bedőlnek, megfizetnek érte: közben elkésnek a munkahelyükről, megfeledkeznek a fontos megbeszélésről, késve érnek haza a családi vacsorára. A rémhírterjesztő viszont, mivel kimondhatta nyomasztó gondolatait, egy időre megnyugszik.

A rémhírterjesztés veszedelmes jelenség. Maga a rémhírterjesztő azonnal felismerhető hangoskodó, bizalmaskodó modoráról. Nem érdemes hitelt adni szavainak.