A modortalan jellem
A modor a társadalmi érintkezésben való külső magatartás. A modor hiánya, a modortalanság vagy a rossz modor ugyan nem ártalmas, de mindenként bosszúságot keltő érintkezési mód. A modortalan mindig a saját érdekeit tartja szem előtt. Diákkorában például, éjjel a diákszállóban, minden lelkifurdalás nélkül felrázza álmából szobatársát, csakhogy az végighallgassa csevegését.
Ha valaki siet, gond nélkül feltartóztatja. Ha a modortalanhoz látogató érkezik, sietve leülteti és arra kéri, várjon rá míg ő visszatér, mert épp sétára indult. Ha vacsoravendégei vannak, az asztalnál részletezi miféle emésztési gondjai vannak, az étel színéhez hasonlítva a szervezete által körülményesen kivetett anyagok árnyalatait. Ha a társaságban gyógyíthatatlan beteg van, részletesen feleleveníti mindazt a rosszat amit tud az illető kórról, a biztos halál idejének az előrejelzéséig. Ha szűzlány is van a társaságban, tapintatlan vicceket mesél, mintegy illusztrálva, hogy a gyönyör és a fájdalom mindig együtt jár.
A munkahelyén a modortalan mindig a legérzékenyebb ponton képes sértegetni a társait. Bevásárlásnál a modortalan mindenkinek elmeséli, hogy folyton vendégei vannak mert ő annyira ért a szakácsművészethez, hogy nem tudnak betelni a főztjével, de olyanok mint a feneketlen hordó, mindent felfalnak! Végül majd szegényre eszik. Persze, ha széplányokra is vágynak, ő azokat is azonnal előteremti, csak szóljanak! S máris felsorolja néhány ismerős, különben tisztes családanyának vélt hölgy nevét. És mindezt olyan magától értetődő jóindulattal mondja, mintha a modortalanság lenne a legtermészetesebb magatartás.
Finom társaságban hamar kitűnik a modortalan, de illedelmes ember egyszerű magatartásával is könnyen kirekeszti. Ha személye mégis fontos nekünk, próbáljunk pozitívan hatni rá, illemre nevelni, hisz a modortalanság kizárólag nevelés kérdése.